Falukrónika

A község történetét 1331-től jegyzik, amikor Szécsényi Tamásé lett Károly király adományaként. 1355-től 1480-ig az Anthimi család birtoka, ezután Szent erzsébeti Terjék András és az Enyingi Török család osztoztak rajta, s a Vasperi és Kálozfalvi Taba család is szerepelt a birtokosok sorában. 1626-ig sűrűn váltották egymást a földesurak. 1500-ban Szobi Jánostól Bakócz Tamás, 1536-ban az esztergomi káptalan és Pekry Lajos, 1550-ben Alya Máté és Wárday Zsigmond, 1598-ban az esztergomi káptalan és Lengyel István adta el illetve vásárolta meg a községet és határának földjeit.

Ezután, a 20. század elejéig az esztergomi káptalan kizárólagos birtokaként tartották nyilván. 1715-35 között Tapsonyban volt Somogy vármegye székhelye. A főispán, Nádasdy Tamás gróf ugyanis bérbe vette az esztergomi főkáptalan birtokában lévő Tapsonyt, és korabeli szokás szerint a megye gyűléseit a főispán birtokán tartották. A történelmi időszak során a községet a 18. században Nádasdy főispán ítélkező megyegyűlése tette nevezetessé. A boszorkányperek és azok ítéleteinek végrehajtása sok riadalmat keltett a környéken. A megyeháza épületének rommaradványai is eltűntek már. A boszorkányperek vádlottjai mellett idekerültek a szenyéri jobbágyzendülés résztvevői, valamint az ellenreformációt ellenző prédikátorok is. A börtönnek követnie kellett volna a vándorló megyei közigazgatást, a tapsonyi létesítmény azonban kiszolgálta a később megyeszékhely Marcalit, sőt sokáig Kaposvárt is. A 20. század 30-as éveiben Tapsonynak még közel 1900 lakosa volt, hozzá tartozott Terebezd, Merke, Móricfa és Tölös. Iskola, posta, telefon helyben volt, valamint jól működő közösségek adtak egységet a falunak. (Tűzoltó-egyesület és leventeegyesület, polgári lövészegylet, katolikus polgári olvasókör, hitelszövetkezet, Hangya-szövetkezet.) Az esztergomi főkáptalannak voltak itt a legnagyobb földbirtokai, 3913 kh. földterület tulajdonosaként.

A II. világháború után néhány évig még Nagyszakácsi volt a közigazgatás központja, azonban 1950-től már Tapsonyba került át az irányítás. 1970-ig a Tapsonyi Községi Tanács, 1990-ig pedig Tapsonyi Községi Közös Tanács (idetartozott Nagyszakácsi, Szenyér és Nemeskisfalud) intézte a falu illetve a lakosság ügyes-bajos dolgait. 1991-től önálló polgármesteri hivatal működik. Az 1960-as évektől jellemző a településre a nagyfokú elvándorlás. 30 év alatt az 1500-as lélekszám 1000 fő alá csökkent. Napjainkban 730 fő körül mozog a lakosság száma. Az erőszakolt tsz szervezéssel elvesztette a falu hagyományos gazdasági struktúráját, az új pedig kevésnek bizonyult arra, hogy ellensúlyozza a várost előtérbe helyező településpolitika hatásait. Még így is a mezőgazdaság maradt a legfőbb megélhetési forrás. A tsz a szervezéstől 1970-ig először önállóan gazdálkodott, majd csatlakozott a Nagyszakácsi, Szenyér és Nemeskisfalud szövetkezeteihez. A rendszerváltás után a tsz helyett magánvállalkozások  ( Traub Kft, Barantó Kft, Tanaszek Kft), ezen felül több kisebb vállalkozás is alakultak. A röntgengép gyártó üzem ( Hans Pausch Kft.) a legnagyobb vállalkozás a településen.

Tapsony jellegzetesen sugaras szerkezetben épült. A falu központja a Széchenyi tér, innen ágazik szét 6 utcája. A leghosszabb több mint két kilométer. A főtéren található a polgármesteri hivatal, 2 vegyesbolt, Trafik, művelődési ház, világháborús emlékművek, védőnői szolgálat, fogászati rendelő, posta, gyógyszertár valamint kissé távolabb a háziorvosi rendelő és a templom. Minden utcában láthatók régi és új házak egyaránt. A falutól kb. 1 km-re fekszik a halastó és emelkedik a szőlőhegy. Itt a falubelieknek vannak kis présházaik. A megtermelt bor általában a pinceszereken és a baráti társaságokban fogy el. A falutól kb 3 km-re található a Tapsony és Vidéke Petőfi Vadásztársaság vadászháza (Aradpuszta). /Forrás: wikipedia.hu/

A község címerének alakja vörös, csücskös talpú pajzs, a pajzsfő elején és hátsó részén egy-egy aranyszínű hatágú csillag, kifelé forduló ezüst félhold ölelésében. A pajzs cölöphelyén három arany búzakalász, a kalászok bal oldalán ezüst ekevas, a jobb oldalán ezüstcsoroszlya.

A pajzs alsó részét zöld lombdísz övezi, mely csak a pajzstalp felső részéig terjed. A címeren lévő jelképek az itt élő emberek foglalkozására utalnak. (forrás: nemzetijelkepek.hu)